Cikkek

 

Vissza a többi cikkhez

Mamutvadász - Avagy hajsza a kőkorban





    …Amikor a férfiak visszatértek, Brun megparancsolta az asszonyoknak, hogy bontsanak tábort, és költözzenek arrébb, miután a férfiak útra keltek. Talált egy kedvére való szurdokot, és nem akarta, hogy az asszonyok a közelben legyenek. Noha a kiválasztott hely elég távol esett a mamutoktól, a csorda lassanként abba az irányba vándorolt. A főnök bíztató előjelnek tekintette ezt a fejleményt.
    Másnap reggel könnyű porhó sepert végig a tájon. A vadászok kissé elgémberedve másztak ki takaróik alól. A nap még nem kelt fel, de már világosodott az ég alja. Az asszonyok sietve melegítették a teát. A vadászok a forró italon kívül semmit se töltöttek magukba. Könnyedén átmozgatták tagjaikat. Szinte tapintani lehetett a feszültséget…”
(Jean M. Auel – A Barlangi Medve népe)




Ezek a sorok jutottak eszembe az első játékunk után. Egészen hatalmába kerített a kőkori világ hangulata. Szinte hallottam még a mamutok dübörgő lépteit és a lábam alatt ropogó hó hangját.

Beismerem, Re
iner Knizia játékai közül nem játszottam még sokkal, de azok közül, amiket kipróbáltam, nekem magasan ez volt az eddigi legjobb. Már a szabályt olvasva is felkeltette az érdeklődésem, de nem hittem volna, hogy ennyire a hatalmába fog keríteni.
A játék alaptörténete arról szól, hogy egy törzs tagjaiként a kőkorszakban vadászmezőket járva próbálunk minél több élelmet szerezni, valamint különböző értéktárgyakat és fegyvereket készíteni.


A dobozt kinyitva megcsapott minket a friss játék illata. A játék elemei rendkívül jó minőségűek, a lapkák vastagok, a tábla hibátlan. A doboz kialakítása tökéletesen alkalmas a lapkák és egyéb figuráink tárolására, ráadásul a kiadó a környezet védelmére is gondolt: a lapkák keretein egy-egy feltűnő figura hívja fel figyelmünket, hogy a kereteket ne dobjuk ki, hanem helyezzük azt a doboz aljára, a műanyag tárolóegység alá. Ezzel a megoldással két legyet üthetünk egy csapásra: kíméljük a környezetet, ugyanakkor játékunkat ezt követően már az oldalára állítva is tárolhatjuk. Praktikus, nemde?


Ejtenék még néhány szót a játék elemeiről. A tábla grafikája mesés. Négy szélén a kőkorszaki emberek életét láthatjuk négy évszakon át. Ugyanez a hangulat köszön vissza a lapkákon is, melyeken különböző növényeket, árukat, fegyvereket és mamutokat láthatunk. Ezekre fogunk a játékban vándorutunk során vadászni. Ezeket további út- és barlanglapkák kötik össze, melyek segítségével a többi lapka között könnyebben közlekedhetünk. Ezen kívül minden játékosnak van négy figurája és négy készletládája saját színéből. Figuráinkkal a táblán ábrázolt nyári táborhelyeken kezdjük meg a játékot, innen kiindulva fogjuk átszelni a vadászmezőket és igyekszünk gyarapítani tulajdonunkat.






A játék kétféle lapkát tartalmaz. Ezek lehetnek nyári és téli lapkák. A játék elején a táblára a nyári lapkákat helyezzük fel véletlenszerűen. Felülnézetből azok zöldellő füve is az aktuális évszakot jelzi. Figuráinkat elhelyezzük a nyári táborokban, és már kezdődhet is a játék. A szabályok nagyon egyszerűek. Saját körünkben vagy kettőt lépünk egy bábunkkal, vagy egyet-egyet két bábunkkal. De hogy a döntésünk ne legyen olyan egyszerű, a barlanglapkákat átjáróként használhatjuk, így akár a fél táblát is könnyedén átszelhetjük. Amint egy lapkáról leléptünk, azt felvehetjük és attól függően, hogy mit ábrázol, képpel felfelé vagy lefelé magunk elé helyezzük. A zöldségeket és árukat titokban kell tartanunk, fegyvereinket és elejtett mamutjainkat viszont folyamatosan látnia kell mindenkinek. Ennek azért van jelentősége, mert addig nem léphetünk mamutot ábrázoló mezőre, míg nincs fegyverünk. Ez teljesen élethűvé teszi a vadászatot, hiszen üres kézzel nem támadhatunk egy mamutra. Egyes lapkákon számokat láthatunk; ezek a lapkák a számoknak megfelelő győzelmi pontot fognak hozni a játék végén. Az áruk az egyedüli kivételek ez alól, mert azokból minél több egyformát gyűjtünk, annál több pontot hoznak (1 lapka 1 győzelmi pont, 2 lapka 3 győzelmi pont, 3 lapka 6 győzelmi pont, és így tovább). Ezek a nyári évszakokban a nyaklánc és a korsó, a téli évszakokban pedig a koponya vagy az irha lehetnek.





További célunk a nyári évszakban, hogy minden téli táborba elhelyezzünk egy készletládát is. Ez azért fontos, mert vadászaink ezekben a táborokban fognak a készletládákkal helyet cserélni a játék második részében. Ha nem tudtuk mindet lehelyezni, akkor bizony eleve kevesebb emberrel fogunk a játék második felében akciókat végrehajtani.

Amint elfogyott az összes megszerezhető lapka, elérkezik a tél. A táblán a nyári lapkák helyét a hófödte téli lapkák veszik át. Az ember szinte érzi a hűvös fuvallatot, mely átjárja csontjait a téli reggeleken, ugyanakkor izgalommal tölti el a közelgő vadászat gondolata. Most még több mamut merészkedik elő búvóhelyéről, mint a nyári évszakban, alapanyag híján azonban a vadászok kevesebb fegyvert tudnak készíteni. Így aki nem készült elő a nyári évszakban, most bizony pórul járhat, és keserves munkával tudja csak a kívánt mamutokat levadászni. A téli évszakban is érdemes készletládáinkat a nyári táborokba eljuttatni, mivel a játék végén ezek is pluszpontokat érnek.






Amint a tábláról újra elfogyott az összes megszerezhető lapka, a játékosok kiszámítják megszerzett pontjaikat és a legtöbb pontot gyűjtött játékos lesz a győztes. Ez a játék azonban azon kevesek egyike, ahol egyáltalán nem számít, ki nyert vagy ki vesztett, mert az odáig vezető út sokkal élvezetesebb volt, mint a befejezés pillanata. Ezt annak ellenére mondom, hogy az eddig játszott partik egyikében sem nyertem (sőt, az utolsó, vagy az utolsóelőtti helyezést tudhattam magaménak). Ez a játék nem fogja hagyni, hogy elfeledkezzek róla és egy sarokban porosodjon, mert már közvetlenül a lejátszott parti után úgy éreztem, hogy legszívesebben azonnal újra útnak indulnék.

Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerűen megtanulható játék ennyire sok lehetőséget rejt magában.  A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanolyan élményt nyújt 2, 3 és 4 fővel is, az újra
játszhatósága a tábla véletlenszerű kialakítása miatt igen nagy, grafikája pedig újra és újra lenyűgöz (nem hiába, hiszen a játékot illusztráló művész olyan híres játékok elkészítésében vett részt, mint a Dominion, a Lost Cities vagy akár a Race for the Galaxy).

A legjobb dolog azonban a játékkal kapcsolatban az, hogy az asztalnál ülők mindegyike egyformán izgulta végig a játékot (tehát nem mondhatja senki, hogy csak a saját elfogultságom indíttatott e cikk megírására). Furcsa, de valóban heves szívverés kísérte végig a játékot mindannyiunk részéről.
A játék itt lapul a táskámban, éppen úton hazafelé, hogy családtagjaimat is behálózzam a kőkorszak lenyűgöző hangulatával. Ha egy darabig nem lenne online aktivitásomnak nyoma, az azt jelenti, hogy vadászni mentem… :-)



Írta: X-ta 2011. 05. 17.